Cián után

Ciánszennyezés a Tiszán

Több mint tíz évvel a tiszai ciánmérgezés után, még gyakran visszatér egy emlék, amely nem hagy nyugodni bennünket, tiszai horgászokat a mai napig. 2000 év tavaszán teljes halászati tilalmat rendeltek el a haldokló folyón. Az akkori kormány Gönczi Jánost a Balatoni Halászati ZRT. volt vezérigazgatóját nevezte ki Tiszai Kormánybiztosnak. Nem kívánunk most foglalkozni részleteiben azzal, hogy mennyi és milyen hibákat vétett az általa összeállított csapat, a legnagyobb problémát mi abban láttuk, hogy halászt neveztek ki erre a feladatra. Amikor a legnagyobb védelmet kellet volna adni a folyónak, akár évekre be kellett volna tiltani a halászatot, akkor akasztottak egy tavi halászt szegény Tisza nyakába. A vér persze itt sem vált vízzé, a tavaszi nagy áradásban már folyt a „próba vagy állományfelmérő halászat”, a ciánt túlélőkre. Nyár közepétől, pedig teljes egészében feloldották a halászati tilalmat azzal az indokkal, hogy szegény halászok tönkre mennek, ha nem halászhatnak.

Ciánszennyezés a Tiszán

Ez persze nem igaz, hisz mindössze 70-80 halászt érintett a tilalom és könnyedén munkát kaphattak volna a halastavak környékén, de az árterületeken visszamaradt ivadékok milliárdjainak mentése is adott volna munkát bőven. / Megjegyeznénk, hogy a rendszerváltás alatt elküldött gyári munkások tízezreinek sorsa miatt nem aggódtak ennyire az illetékesek./ A halászati tilalom feloldásával a tiszai halászok nem az árterületek, lapos tocsogóiból mentették a kinn maradt halivadékokat, hanem teljes erőből nekiestek a ciánt még ki sem heverő folyó megmaradt halállományának. Miközben a sajtó és a Tv-csatornák vezető hírei nap, mint nap a több tízmilliós nagyságrendű tiszai haltelepítésekkel voltak tele, a hullámtér kiszáradó csatornáiban milliárd számra pusztultak a nyár végére megnövekedett ivadékok. Ezek az ivadékok, nem laboratóriumi körülmények között nevelkedtek, hanem a természet ősi törvénye szerint a Tisza árterületén születtek, magukba hordozva a további szaporodás biztosítékát. Velük senki nem törődött.

HETT

Ciánszennyezés a Tiszán

A Tisza megmaradt halállományának felmérésére szintén óriási összegeket költöttek, majd ezekből az adatokból olyan közlemények láttak napvilágot, amin a Tiszát valamennyire is ismerő horgászok csak mosolyogtak. Akkor még naivan annak tudtuk be ezeket a „hivatalos” adatközléseket, hogy így talán nagyobb kártérítésre tarthatunk igényt az elkövetővel szemben.

Azóta mély hallgatás van, a Tiszáért aggódó lelkek és a folyó sebei is begyógyultak, maradt jó magyar módra az évenkénti megemlékezés és az a sajnálatos megállapítás, hogy nem törődünk a természettől ajándékba kapott felbecsülhetetlen értékeinkkel.

HETT

elválasztó